Hogy ki vagyok?

A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod...
A barátod... vagy az ellenséged...
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel...
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd...
Egy elveszett kislány, akire vigyáznod kell... vagy egy harcos amazon, aki elsöpör Téged...
A pillangók amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik...
Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll..."

• kiismerhetetlen, de megismerhető
• határozottan határozatlan
• szétszórt, de összetett
• örökké változó. változatlanul álmodozó
• önmagát kereső
• szabad, de ragaszkodó
• zárkózott, de emberszerető
• néha jó és néha rossz
• nem hibátlan,de így "tökéletes"

csak egy egyszerű lány...se több,se kevesebb...

Bemutatkozás

1998. január 10.-én születtem egy Magyarországi kórházban. Érdekesen kezdődik a történetem, ugyanis anyum már születésemkor elfelejtette hogy milyen nevet akart nekem adni, így tesóm választott egyet. Hol is kezdjem? Kiskoromra nemigazán emlékszem, ezért ugorjunk az

általános iskolához; Már a legelső nap a beiratkozáson, 6 éves fejjel az volt a legelső kérdésem az osztályfőnökömhöz hogy kapunk-e most valamit? (édesség vagy ilyesmi) Hát igen, elég érdekes gyerek voltam. Alsóban sokat bántottak szóval és tettekkel egyaránt, melyek leginkább a külsőmre vonatkoztak. Talán ide vezethető vissza az önbizalomhiányom és a "sosem leszek elég jó" felfogásom. Na de térjünk is vissza. Épp ezek miatt eléggé visszahúzódó és csendes voltam, de barátokra így is szert tudtam tenni, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, találkozgatunk és megmaradt a baráti viszony. Felső tagozattól kezdtem el leginkább változni. Próbáltam nem foglalkozni a negatív kritikákkal és javítani a külsőmön és belsőmön egyaránt. Kisebb-nagyobb sikerrel...

8. osztály; búcsúzkodás, sírás.. kijutott bőven. Barátaimmal szétváltak az útjaink. De hál' Istennek még mindig olyan barátok vagyunk akárcsak akkor. :)

2012. augusztusa. Egyik legmeghatározóbb hónapja az életemnek. Megismertem valakit, egy fiút. Mindenidők legnagyobb hibája volt. Együttvoltunk majdnem 3 hónapig, mikor meguntam azt amit csinált. Kapcsolatunk folyamán rengetegszer szakított velem, majd 2-3 órára rá kibékült. Elküldött a faszba, majd egy bocsival elintézte. Sokat vitatkoztunk, amikben fenyegetőzött de ennek ellenére szerettem. Nagyon. Mikor fordult a kocka, és én szakítottam vele -végleg- feldühödött. Azóta zaklat, fenyegetőzik. Sajnos nem csak engem, hanem a barátnőimet és a mostani barátomat is. Tehát a mai napig tart ez az egész, rendőrséghez nem merek/akarok fordulni ezzel. Szóval ez keseríti az egyébként jónak mondható életem.

Tovább >>